MESÉK MÁSKÉNT
A papucs
Megvolt a mosás, a mosogatás, a
portörlés, a porszívózás, egyszóval minden, egyetlen dolgot
kivéve: az ablakmosás.
Mindig is irtóztam a magastól.
Bármivel megküzdöttem, amitől a lányok általában félni
szoktak, jöhettek egerek, pókok, kígyók... Csak a magasság volt
az, ami mindig rettegéssel töltött el. Féltem a hegytetőn, a plázák tetején, még a saját tömbházunk tetejére sem mert felmenni soha.
De az ablakok nem vártak rám, még
akkor sem, ha történetesen a hatodik emeleten voltam. Vettem
néhány mély levegőt, miközben kezembe fogtam egy rongyot meg az
ablaktörlőszert, és útközben elindítottam a nyugtató zenét,
amit kifejezetten az ilyen házimunkákhoz szoktam hallgatni.
Szükségem volt a biztatásra, és valahogy mindig megnyugtatott, ha
zenét hallgathattam. Az egész sokkal gyorsabban elszállt, ha nem
az alattam elnyúló mélységre, hanem az ablakra és a zenére
koncentráltam.
Kicsit ironikusnak éreztem, hogy pont
az a dal jött, amelyik, de nem foglalkoztam vele túl sokat. Az
ablakhoz sétáltam, szélesre tártam, és úgy döntöttem, hogy a
külső oldallal kezdem, jobb, ha minél hamarabb túl vagyok a
nehezén. Felmásztam az ablakpárkányra, és ügyelve rá, hogy még
véletlenül se nézzek le, megkapaszkodtam az ablakkeretben.
Miközben tisztítani kezdtem az
ablakot, halkan énekeltem a cédével:
– Minden munkán átsegít ez a kicsi
dal...
Ennél hamisabb már nem is lehettem
volna, de mivel egyedül voltam, nem törődtem vele. Régen sem volt
hangom, soha nem kerültem volna be az énekkarba, és ez valószínűleg már soha nem fog változni, de a saját
szórakoztatásomra azért még megfelelt.
Ide-oda húzkodtam a kezemet az üvegen,
és némi örömmel töltött el, hogy a felület egyre fényesebb
lett.
Az örömöm túl nagy volt, és egy
pillanatra elterelte a figyelmemet. Megcsúsztam, és épp csak egy
apró sikolyra futotta, miközben gyorsan megkapaszkodtam az
ablakban. Hálát adtam a gyors reflexeimnek.
Bár magamat megmentettem, annyi
szerencsém nem volt, hogy gond nélkül megússzam: a papucsom
lecsúszott a lábamról, és már csak egy hatalmas koppanást hallottam.
Azt hittem, az egyik erkély teraszán landol, de amikor a
pillantásom arra irányítottam, kiderült, hogy valami egészen más
fogta fel a zuhanást.
– Mi a fene – simította végig a
fejét a minden bizonnyal alattam lakó férfi, aztán csodálkozva
nézett felfelé, a tárgy forrását keresve. Amikor észrevette,
hogy az ablakban lógok, visszairányította a figyelmét a papucsom
felé, lehajolt és felvette. – A magáé? – kérdezte, megint
felfelé bámulva.
Elképesztően jóképű volt, a maga
sötét hajával és a kék szemével.
– Sajnálom – kiáltottam le, és
reméltem, hogy látja a bocsánatkérő pillantásom.
– Semmi gond – legyintett. –
Esetleg... felvigyem?
Elpirultam a gondolatra, hogy egy
idegen férfit fogadok a nagytakarítás közepén. Ennél rosszabbul
már nem is nézhettem volna ki, de meg akartam ismerni a kedves
papucsmentőt. Úgyhogy egyszerűen annyit feleltem:
– Azt nagyon megköszönném!
Gyorsan megigazítottam a hajamat,
amennyire tudtam, és mire észbe kaphattam volna, már be is lépett
a lakásomba.
Mosolyogva fordultam felé, és épp
készültem visszamászni az ablakból, de ő már ott is termett.
Széles vállú, magas férfi volt, az arcán a harag legkisebb jele
sem látszott sőt, szélesen vigyorgott, miközben megállt
közvetlenül előttem.
– Nagyon köszönöm, hogy felhozta,
és tényleg nagyon sajnálom. Remélem, nincsen agyrázkódása.
A mosolya még szélesebb lett.
– Ne sajnálja – mondta, aztán már
csak azt láttam, hogy a karja előrelendül, hogy nagyot taszítson
rajtam.
Húú..
VálaszTörlésTetszett. Egy teljesen átlagos dologgal kezdted és ki gondolta volna, hogy így fejezed be. :) Megdöbbentett, most komolyan. Én azt hittem mikor szóba került, hogy a férfi "feljön", akkor csók lesz a vége.. De nem és tetszett tényleg, szó szerint leesett az állam. :D Esetleg folytathatnád.. Esetleg a lány életben marad vagy valami ilyesmi.. Köszönöm az élményt. :)
Szia!
TörlésÖrülök, hogy leesett az állad. Ez volt a cél. :) Azt meg, hogy a lánnyal mi történt, mindenkinek a fantáziájára bízom. :)
Köszi, hogy írtál!
Pussz:
Deszy
A végén nagyon meglepődtem, mert nem erre számítottam, hanem valami romantikus közhelyre. Így sokkal jobban tetszett és szerintem az emberek kétoldaluságát jellemzi. Aki először kedvesnek tűnik nem biztos, hogy tényleg jószívű.
VálaszTörlésSzia!
TörlésIgen, szerintem mindenki romantikus lezárásra számított, de ahogy te is írtad, az közhelyes lenne, főleg egy novellánál. :)
Köszi, hogy írtál!
Pussz:
Deszy
Szia Deszy!
VálaszTörlésCsatlakozom az előttem szólókhoz, én is romantikus közhelyre számítottam. Nagyon-nagyon megleptél, tetszett!! :D
Viszont így most ez a fene, hogy a csaj életben marad-e, vagy sem. Nem akarod befejezni a kedvemért? <3 :D
Bo×××
Szia!
TörlésHihi, hát, örülök, hogy te is így gondolod. :D
Ami pedig a végét illeti... Nem tervezek írni hozzá semmit, szerintem jó így, mindenkinek a fantáziájára bízom, mi történt a lánnyal. :D
Pussz:
Deszy
Érdekes kis történet volt, az biztos. :) Tetszeni is tetszett, bár kissé eltért azoktól az írásoktól, amiket eddig olvasgathattam a neten, de élmény volt. :)
VálaszTörlésSzia!
TörlésHát, igen... Az volt a cél, hogy kicsit más legyen. :)
Köszi, hogy írtál!
Pussz:
Deszy